A keresett kifejezés:

helyzet jelentés

Az ördög nem úgy működik, hogy csal a kártyában, hanem ellopja a paklit. Nincs pakli, papírra rajzolt ceruzával az ördög pálcikakirályokat, pálcikadámákat, azért te hívj rájuk, mintha valódiak volnának.

"ez már költészet"

Danteolvasó Laci -jegyzet

Az Isteni színjátékot olvasom a napokban/hetekben, közepén járok, purgatórium, kezdek megtisztulni. Ez egyébként annyira nem is vicc, mivel van olyan hatása a könyvnek, hogy az ember megy a fény felé.

A Pokol elég ütős horror volt (egyébként csináltak belőle számítógépes játékot, tegnap véletlen megtaláltam youtubeon a trailerét, vicces, Babits keze nyoma nincs épp rajta, kedvencem benne a "Dante, you never get the girl!" Dante egy zúzógép lovag nagy kaszával:).

Komolyra fordítva a purgatórium tényleg megtisztulás és inkább filozofálás a bűnről (szinte limonádé büntetés a pokol után, ami itt van, meg némi, "ezek megúszták" élmény. 

Általában alaperővel van megszerkesztve az egész mű, döbbenetesen jó alkotás-alkotmány. Valamint Dante 1300.-ban kicsit megállította az időt, és mindent ami addig volt mítoszok, sztorik, enigmák, elméletek, szépen felsorolja (néha csavar egyet rajta), rendszerezi, egy komoly és voltaképp elég élhető keresztény világrendszert rakva össze. Kicsit talán Itáliából meg a saját jelenének ismerőseiből van sok. És hát eleve annyira azért nem veszettül könnyű szöveg. Viszont persze lenyűgözően gyönyörű, ebben főleg a nagy Babitsé az érdem, legalábbis nekem, aki magyar nyelven olvasom . Imádom Babits zsenijét, a fordításait (jó, csak Baudelaire-t olvastam tőle, dehát az az egyik kedvenc versem, az Előhang, témájában egyébként hasonlít a Pokolhoz, eszembe is jutott, olvasva most a Poklot).
Nem elemezni akarok, nem is tudnék még, nem hiszem hogy fogok. Borgest majd újraolvasom, sok esszét írt Dantéról, hogy végre megvan maga a Mű is, biztos érteni fogom azokat is (és gyanítom anyázok és zokogok a gyönyörtől majd).
Szóval, egy nagy tartozást törlesztek éppen, és egy nagy utazásban veszek részt. Az alábbi kis részletet ma a Paks-Budapest buszon értem el, gondoltam, kivonatnak éppen megfelelő ide, önmagában is nagyon ütős.
Hogy sznobériám és újkeletű önképzési mániám (ugyanaz) tovább fűzzem, az Aeneast is muszáj lesz elolvasni, attól kicsit parázok. Hát még Lucanus Pharsalia-jától, de azt meg a regényhez/szakdolgozathoz kell, nincs választásom. (Utóbbit ilyen csoda -szinten sikerült megszerezni antikváriumban mikor ott dolgoztam, tavaly nyáron, 19. században fordította le valami  amatőrköltő-profilatintanár arc, olyan is a nyelvezete, dehát.)

"fény árad szét a témán"

Dante: Isteni színjáték - részlet

Purgatórium

Tizennyolcadik ének

A szeretet titkai. Rohanó lelkek

(...)

"Mester, világos szavad úgy hat énrám" -
mondtam ekkor - "hogy látásom megéled:
bármiről szólsz, fény árad szét a témán.
Azért, lelkemnek édes atyja, kérlek:
melyből szerinted Jó és Rossz erednek,
a Szeretetnek titkait beszéljed!"
"Fordítsd felém hát - felelé - "eszednek
fénylő fáklyáit, s táruljon szemedbe
a Vakok balgasága, kik vezetnek.
A lélek szeretetre lőn születve
és hajlik ahhoz, ami néki tetsző,
mihelyt a tetszés fölnógatja tettre.
Elmétek a világról képeket sző,
s látástok előtt lepergeti, sokszor
minden figyelmet egy ily képre vesztő.
S ha lelketek így rajtavesztve tapsol,
az már szeretet: Természet hatalma
amely a tetszés által összekapcsol.
Majd mint a tűz, mely ég felé hadarj
lángját, lénye szerint magasba vágyva,
hogy felsőbb körben lengve el ne halna:
úgy leng a lélek, úgy lobog a vágyba,
mely lelki mozgás; s addig nem pihenhet,
amíg övé nem lesz szerelme tárgya.
Most láthatod már, mílyen messze elvet
minden igazságot, ki jó dolognak
tart önmagában bármilyen szerelmet.
Mert mondjuk a szerelmet jó anyagnak:
akkor se lesznek jók minden pecsétek,
miket a jó viaszból nyomni fognak.

(.....)

Minden lélek, mely a test tömegétől
külömbözik bár összekötve véle,
saját hajlamot s ösztönt nyert az égtől:
de csak működve tűn ki, hogy miféle,
és a hatásban nyilvánúl a hajlam,
mint csak a lombban az, hogy a fa él-e?
Azért nem sejtem, hogy első fogalmam
honnan származik; sem hogy honnan ébredt,
ami szivemben legmélyebb óhaj van.
Miként ösztöne vezeti a méhet
mézet csinálni; - ezt az ősi ösztönt
nem éri ilymód sem gáncs, sem dicséret.
S hogy összhang álljon ösztöneink közt fönt
e legősibbel: adatott nekünk
erő, mely lelkünk ösztönei közt dönt.
Érdemet csak ezáltal nyerhetünk,
ez a kútfeje bűnnek és erénynek,
amint jobb vagy bal úton szeretünk.
Minden bölcs, aki látta, hol a lényeg
s igaz etikát hagyott a világra,
e szabad erőt elfogadta ténynek.
Hát hígyjed bár, hogy minden vágyad lángja
külső hatásra szükségkép kigyúlad:
bölcs féket vetni van erőd a vágyra.
És csak e szabadságon alapulhat
minden erény; ezt, hogy Beatricédre
figyelve majdan értsd őt, megtanuljad!" -

(Babits Mihály fordítása)

Buda István: Dante és Vergilius

friss vers

Mintahogy

1

Nem emlékszem már hogy kell

verset írni, szép dolgokkal kell kezdeni

aztán jöhet bármi, vagy bármivel

kell kezdeni, aztán jöhetnek szép dolgok.

Téged úgy törlek el mindig, mint a saját

magam üvegét szilánkokra, éles leszel

és filccel rád más neveket írhat

szavazáshoz a tömeg, mintha lenne egy

szövegdemokrácia és vele mindenki

száműzhetné a saját jelöltjét.

2

Eleinte, közben, mintha lóversenyre

töltenél ki szelvényt, olyan amatőrként,

aki mindennek utána nézett, persze hiába,

mert csak más tudja, későbbi önmagad,

melyik lovat fogták majd vissza, melyiket nem.

3

Szeretsz meztelenül mászkálni lakásodban, amit

úgy ismerek, szeretsz elüldögélni a szórt fényben,

vagy kádad mélyén, vizet cserélni egyedül is,

ha kihűlt a víz, és a zene neked is ugyanaz,

mint ahogy testi szükségleteken, halálfélelmen,

Istenen is osztozunk, egymáson is osztoztunk,

egészen véletlenül, mint ahogy szemnek, hajnak

oszt színt a születés, vagy az aknamező méri

kegyelmét, megtartja vagy visszafogja törvényeit,

hibbant türelem, vagy az egyetlen perc, ami ízekre szed.

(Nyíri Zsolt fotója)