|
$Category.Name /> bejegyzései 
Apokrif, 2007. nyár
"Voltak pillanatok az építkezésen, amiket nem fogok elfelejteni. Ajtóhordás közben, délután kettő fele, Bandival (talán Nándi is ott volt) ücsörögtünk és cigarettáztunk az egyik, Király utcára néző teraszon. Akkor valahogy azt mondtam „jó volna egy tisztességes élet” Bandi meg valami hasonlót morgott meg bólintott.
Már szeptemberben lehetett, viszont még hőség volt kint, gyönyörűen sütött a nap, azt hiszem szombaton, mert nagyon kevesen voltunk, Halász Viktorral egész nap együtt legozhattunk az ajtókkal, ebédszünetre se mentünk le (pedig azt nagyon szerettem, hatalmas étvágyam volt a melótól, és félóra nyugalom, táplálkozás után kávé és cigi). Most nem mentünk le, tetőtéri teraszos lakásban dolgozgattunk, közben beszéltünk irodalomról, mondta, miket fog szavalni színművészeti felvételin, aztán valahogy Pilinszkyről dumáltunk, ő is nagyon szerette az Apokrifet, tőle kaptam egy felvételt, amin János maga mondja el, Viktor zseniálisan tudta utánozni. „Egyébként itt van nálam, nem hallgatjuk meg?” - kérdezte, én meg mondtam, persze.
Kimentünk a teraszra, rágyújtottunk, megfeleztük a fülhallgatót, és hallgattuk, ahogy Pilinszky mondja a nagy verset, a kedvenc versemet, aminél kérlelhetetlenül tragikusabbat és szebbet nem lehet csinálni. Hallgattuk a hőségben, az építkezés közepén, néztük Budapest tetőit, a közeli Bazilika tornyát, cigarettáztunk, lebegtünk a terasz korlátjának dőlve. Hallgattuk a vékony, reszkető férfihangot, aki az ember minden fájdalmát és elhagyatottságát pontosan és kedvesen elmondta nekünk. Amikor vége lett, megköszöntem Viktornak, ő meg nekem, folytattuk a munkát."
(Az ismeretlen költő - részlet)