Megpróbálok összerakni egy előadóestet főleg a történetmesélős verseimből. Ennek a címe lesz majd inkább A bolondok városa. Meg a verseskötetem címét is megváltoztatom erre a Bolondok városa dologra, jobban hangzik mint a Leviatán, mármint az elég művészkedős és semmitmondó. Azt hiszem talán ez lesz az előadóest nyitó verse (vagy valami más).
Nem
különbözik ez a pillanat a többitől
„Mánistáná: Miben különbözik ez
az éjszaka a többitől?”
Talmud
A négyes-hatos villamossal
jössz, talán a Moszkvától
(nem tudom, hol laksz).
Vagy felszállsz a kilences buszra
az Astoriánál, az majdnem
a ház előtt tesz le.
Messziről jössz, át kell
kelned a kedvemért
egy vagy több aluljárón is.
Mindig a Ferenciek terén
találkoztunk, talán mégis
onnan indulsz, csak két
metrómegálló a Ferenc körút
(ezeket régen mindig összekevertem).
A Corvinhoz közelebbi
lépcsőn jössz fel az utcára,
onnan gyalogolsz, nem sok,
öt perc séta.
A rövid utazás közben
végig rám gondolsz.
Még talán valami
apróságra, amit venned kell
(adnod, leadnod, felvenned).
Bérleted van, vagy bliccelsz
a kedvemért, hogy gyorsabban
ideérj, mindegy, lényeg, hogy jössz.
Megállsz a ház előtt.
Ez lesz az, Baross utca 70-72.
Megkeresed a főbérlőm nevét,
felcsengetsz. Várod a hangomat.
Torzan recseg a készülék:
„gyere”, többet nem mondok,
tudom, hogy te vagy.
Most ülök és várlak.
Közeledsz, halál.
Közeledsz, Isten.
És Te. Rólad biztosan tudom,
nem fogsz eljönni hozzám soha.