Éhesen, a kékes-fekete
éjszaka, egyedül támolyogtál
haza, kocsmabűz a ruhád,
bőröd cigarettafüst,
szemed helyett üres tekintet,
mozdulatlan, a test
kis ideig magára marad
minden kilélegzés után.
Hányinger-idő, hullámzó óceán.
Ablakot nyit benned
egy-egy ilyen hajnal,
nézz át magadon, kudarcaidból
végül is felépült a táj.
Pirkad megint. Magába zár
új nap, új placenta, úszni benne
aludj keveset amíg
eltörni kinőnek