olvasás bejegyzései

Danteolvasó Laci -jegyzet

Az Isteni színjátékot olvasom a napokban/hetekben, közepén járok, purgatórium, kezdek megtisztulni. Ez egyébként annyira nem is vicc, mivel van olyan hatása a könyvnek, hogy az ember megy a fény felé.

A Pokol elég ütős horror volt (egyébként csináltak belőle számítógépes játékot, tegnap véletlen megtaláltam youtubeon a trailerét, vicces, Babits keze nyoma nincs épp rajta, kedvencem benne a "Dante, you never get the girl!" Dante egy zúzógép lovag nagy kaszával:).

Komolyra fordítva a purgatórium tényleg megtisztulás és inkább filozofálás a bűnről (szinte limonádé büntetés a pokol után, ami itt van, meg némi, "ezek megúszták" élmény. 

Általában alaperővel van megszerkesztve az egész mű, döbbenetesen jó alkotás-alkotmány. Valamint Dante 1300.-ban kicsit megállította az időt, és mindent ami addig volt mítoszok, sztorik, enigmák, elméletek, szépen felsorolja (néha csavar egyet rajta), rendszerezi, egy komoly és voltaképp elég élhető keresztény világrendszert rakva össze. Kicsit talán Itáliából meg a saját jelenének ismerőseiből van sok. És hát eleve annyira azért nem veszettül könnyű szöveg. Viszont persze lenyűgözően gyönyörű, ebben főleg a nagy Babitsé az érdem, legalábbis nekem, aki magyar nyelven olvasom . Imádom Babits zsenijét, a fordításait (jó, csak Baudelaire-t olvastam tőle, dehát az az egyik kedvenc versem, az Előhang, témájában egyébként hasonlít a Pokolhoz, eszembe is jutott, olvasva most a Poklot).
Nem elemezni akarok, nem is tudnék még, nem hiszem hogy fogok. Borgest majd újraolvasom, sok esszét írt Dantéról, hogy végre megvan maga a Mű is, biztos érteni fogom azokat is (és gyanítom anyázok és zokogok a gyönyörtől majd).
Szóval, egy nagy tartozást törlesztek éppen, és egy nagy utazásban veszek részt. Az alábbi kis részletet ma a Paks-Budapest buszon értem el, gondoltam, kivonatnak éppen megfelelő ide, önmagában is nagyon ütős.
Hogy sznobériám és újkeletű önképzési mániám (ugyanaz) tovább fűzzem, az Aeneast is muszáj lesz elolvasni, attól kicsit parázok. Hát még Lucanus Pharsalia-jától, de azt meg a regényhez/szakdolgozathoz kell, nincs választásom. (Utóbbit ilyen csoda -szinten sikerült megszerezni antikváriumban mikor ott dolgoztam, tavaly nyáron, 19. században fordította le valami  amatőrköltő-profilatintanár arc, olyan is a nyelvezete, dehát.)