patyolatcédula bejegyzései

valami vers, 28 éves múltam tegnap

Désiré vagy Antoine

1.
Keltem is, feküdtem is
sokszor fehér pirkadatban.
Emeltem vasat, követ.
Nehéz, üres zsákot,
cipelem az életemet.
Tudok úszni, ismerek szabadságot,
tempózás békéjét, határt, különbséget
víz és víz fölötti semmi közt.
Esték közeledő vurstli-dallamát,
azt a tavasz-,  tél-, ősz- vagy nyárszagot.

Bűnöm ha van, cigaretta, és hogy 

elárultam mindent, amit lehet, fellöktem, akit tudtam

vagy megöleltem, hiszen ember vagyok, 

mint ti mind: hajt a félelem

és vonszol a magány.
Előttem a bűzlő város, pórusaiba 
gyűlve fáradtság, mocsok,
csorba mosollyal aprót kér tőlem
elátkoz ha adok, ha nem adok,

hát a szemébe nézek, és úgy hazudok: 

„ne haragudj, nincsen pénzem”.

2.
Elkevert patyolatcédula a szerelem,
rohanunk az utcán, amúgy lepedősen,

nincsen más hátra.*

*A Demonstráció c. számból

A verset Cseh Tamásnak, Bereményi Gézának, Másik Jánosnak ajánlom, szeretettel